A vételi szándék
Valószínű mindenki, aki ingatlanközvetítőn keresztül vásárolt vagy adott el ingatlant, találkozott már vételi szándéknyilatkozattal. A formai eltérések mellett, minden ilyen jellegű irat a vevő komoly ingatlan-vásárlási szándékát rögzíti, melyet – az ügyletet megerősítendő – kisebb összeg átadásával egy időben írják alá.
A cikk a vételi szándéknyilatkozat és az azzal egyidejűleg megfizetett vételár-részlet jogi megítéléséről, és az ezzel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról ad tájékoztatást.
Az ingatlanok adásvételére vonatkozó jogszabályban (Ptk.) nincsen nevesítve „vételi szándéknyilatkozat”. Éppen ezért, egy ilyen feliratú papírt aszerint kell minősíteni, hogy mit tartalmaz. Milyen kötelezettségeket állapít meg arra nézve, aki nyilatkozik, milyen vállalást, esetleg fizetési megoldásokat, ütemezést rögzít. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy bár a gyakorlatban ez a dokumentum egyfajta előszerződésként funkcionálhat, jogi megítélése nem egységes, joghatásai is nagyban függnek attól, hogy mi szerepel az iratban.
Valójában tehát egy olyan, egyoldalú nyilatkozatnak, amelyben a vevő-jelölt kifejezi vásárlási szándékát, azaz vételi ajánlatot tesz az eladónak, nincs kötelező ereje, semelyik félre nézve.
Abban az esetben, ha a szándéknyilatkozat mellé pénzösszeg is átadásra kerül, bonyolultabb a helyzet. Ugyanis az ajánlattételhez nem kell megfizetni semmiféle vételár-részt (előleget) vagy foglalót, főként nem az ingatlanközvetítő részére!
Amennyiben mégis biztosítani szeretnénk az eladót vételi szándékunk komolyságáról – írásbeli nyilatkozatunk mellett, akkor egy bizonyos pénzösszeget letétbe helyezhetünk egy ügyvédnél, vagy közjegyzőnél, amely beszámít később a vételárba. A letéti szerződést, nyilatkozatot pedig csatolhatjuk a szándéknyilatkozat (vételi ajánlat) mellé.
A vonatkozó jogszabály szerint, a vételi ajánlat mellé nem fizethető foglaló, vagy előleg!
A szerződés vagy előszerződés megkötésekor a felek akarategységben, közös elhatározással megegyeznek abban, hogy a vevő – kötelezettségvállalásának jeléül – foglalót fizet meg a szerződés aláírásával egyidejűleg. A foglaló átadásának tényét és jogkövetkezményeit rögzítik is a szerződésben. Az adásvételi szerződésben a felek mindig nyilatkoznak, hogy a foglaló jogi természetével tisztában vannak, amennyiben a teljesítés az eladó érdekkörébe tartozó okból hiúsulna meg, úgy a foglaló kétszeresét köteles vevő részére visszafizetni. Abban az esetben pedig, amennyiben a teljesítés a vevő érdekkörében felmerülő okból hiúsulna meg, úgy a vevő a foglalót elveszíti.
Abban az esetben, ha a felek nem foglalót, hanem a vételár első részeltét előleg jogcímén adják át, akkor a teljes összeg a szerződés bármelyen okból történő meghiúsulása esetén visszajár!
A gyakorlatban a legtöbb vételi szándéknyilatkozat – nevével ellentétben – nem egyoldalú akarat-kijelentés, hanem két fél között létrejövő megállapodás, egyfajta előszerződés. Ezt az iratot mind a vevő, mind pedig az eladó alá írja, és abban kötelezően vállalják, hogy egy későbbi időpontban egymással adásvételi szerződést fognak kötni. Ennek az iratnak azonban ugyanazon formai előírásoknak kell megfelelnie, mint a végleges adásvételi szerződésnek (írásbeliség, felek megnevezése, adásvétel tárgya, vételára, végleges szerződés megkötésének várható időpontja, feltétele stb.). Itt helye van foglaló átadásának is, mely a később megkötendő szerződés biztosítéka, s a vételárba beszámít.
Birtokba adás
Ingatlan vásárlása esetén az aláírt és ügyvéd által ellenjegyzett adásvételi szerződés és a szükséges okiratok földhivatalhoz történő benyújtását követően tulajdonjog széljegyre kerül. Úgy tűnik, ekkor már nincs más dolog a fizetésen kívül, mint birtokba venni új tulajdont. Ahhoz, hogy ez az utolsó mozzanat is sikeres legyen, időben számolni kell a birtokbaadáskor felmerülő lehetséges problémákkal.
A birtokbaadás lényege, hogy az ingatlan a vevő rendelkezése alá kerül. Ez történhet fizikailag is, mikor az új tulajdonos megjelenik az ingatlanban. Lehetséges azonban hogy nem az ingatlant, hanem a birtoklását jelképező dolgot, a kulcsát veszik át az eladótól. Mindkét eset birtokbaadást jelent, nincs köztük különbség.
Az ingatlan birtokbaadásának napjáról a felek döntenek. Ez történhet a teljes vételár kifizetésével egyidejűleg, lehet korábban vagy később is. A birtokbavétel időpontja fontos, mert ettől a naptól kezdve viseli a vevő (vagy a haszonélvező) az ingatlan terheit (pl. fizeti a közüzemi számlákat) és élvezi hasznait.
Az ingatlan birtokbaadásáról-birtokbavételéről érdemes jegyzőkönyvet készíteni, amelyben a felek rögzítik a közüzemi mérőórák gyári számát és állását valamint a felek által fontosnak tartott tényeket.
Érdemes az eladótól kérni, hogy legkésőbb a birtokbaadással egyidejűleg igazolja, hogy a közüzemek felé nincs tartozása (nullás igazolások), valamint igazolja a lakóingatlanból való kijelentkezését, egyidejűleg szavatolva azt is, hogy a címen senki más nem maradt bejelentkezve, gazdasági társaságnak nem székhelye, nem telephelye, vagy nem fióktelepe.
Kellemetlen meglepetés elkerüléséért még a szerződés aláírása előtt tájékozódni kell az ingatlannal kapcsolatban felhalmozott tartozásáról, és a szerződés megkötése előtt az aktuális tartozás összegéről pontos kimutatást kérjünk. Ha a birtokbaadáskor az eladó által is aláírt jegyzőkönyvben rögzített közüzemi mérőállásokat jelentjük be a közműszolgáltatónak, a korábbi fogyasztásért nem felelünk.
Ha az adásvételi szerződés előtt körültekintően kikértük a megvásárolni kívánt ingatlan tulajdoni lapjának másolatát, és ott a bármilyen elidegenítési, vagy jelzálogjog bejegyzése szerepel, akár csak széljegyen is, nem kizárt, hogy a tulajdoni lapon szereplő összeg a bejegyzés óta folyamatosan növekszik.
Tehát a birtokba adási jegyzőkönyvet csak akkor írjuk alá, ha teljes bizonyossággal megállapítottuk, hogy a megvásárolni kívánt ingatlan a megbeszéltek alapján kerül átadásra.