Az első és leg­fon­to­sabb dolog egy ingat­lan eladá­sa­kor maga a döntés! 

Adott eset­ben nagyon is nehéz elad­ni egy ingat­lant. A sze­mé­lyes érzel­mek, emlé­kek nagy­mér­ték­ben gát­ló ténye­zők lehet­nek. Ez nem egy kinőtt kabát, vagy meg­unt hor­gász­bot. Azon­ban, ha úgy indul neki, hogy „még nem tudom”, „majd meg­lát­juk”, „nem sür­gős”, akkor ott el is vér­zett a jó üzlet.

Hoz­zuk meg a hatá­ro­zott dön­tést! El aka­rom adni! 

Per­sze nem biz­tos, hogy el akar­ja adni az ember, mert saj­nos a mai világ pro­du­kál érde­kes, és gya­lá­za­tos hely­ze­te­ket, mely­be most nem men­nék bele, de az eladás miért­je a követ­ke­ző fon­tos lépés.

Az ember­nek magá­ban kell mér­le­gel­nie azt, hogy miért adja el az adott ingatlant.

Ezek a fő szem­pon­tok egy eladásnál.

Min­den hely­zet más és más. A hitel­csap­dá­nál sokat nem kell mér­le­gel­ni. Ha ban­ki tar­to­zás, ne adj Isten, vég­re­haj­tás van kilá­tás­ban az ingat­la­non, kér­jen egy tájé­koz­ta­tó jel­le­gű zárást és a matek után töb­bet tud a lehe­tő­sé­gek­ről. Nyil­ván, ha egy 12 mil­li­ós pia­ci érté­kű ingat­la­non van 20 mil­lió hitel, ott egyez­ked­ni kell a pénz­in­té­zet­tel, mert ez amo­lyan 22-es csapdája.

Az örök­ség annyi­ra nem egy­sze­rű. Itt jöhet az érzel­mi ténye­ző. Több­nyi­re szü­lői, nagy­szü­lői örök­ség, melyek, tet­szik, vagy sem, majd­nem min­den­kit utol­ér­nek vala­mi­lyen for­má­ban. Ezek­nek az ingat­la­nok­nak van­nak fenn­tar­tá­si költ­sé­gei, amik meg­ter­hel­he­tik az örö­kös pénz­tár­cá­ját. Csa­lá­di ház ese­té­ben illik a ház kör­nyé­két rend­ben tar­ta­ni, ugyan­is egy dzsun­gelt igen nehéz elad­ni. Az ilyen ragasz­ko­dás nagyon kime­rí­tő egy idő után, higgyék el, nem sok kitar­tó ember van.

A lakás­cse­re adja magát, a lehe­tő­sé­ge­ket csak az anya­gi hely­zet hatá­roz­za meg. Itt meg­je­gyez­ném, manap­ság remek hitel­konst­ruk­ci­ók áll­nak ren­del­ke­zés­re a fia­ta­lok­nak, és az újra­kez­dők­nek egyaránt.

Meg­em­lí­te­ném még a befek­te­té­si lakás­vá­sár­lást. A vevő­nek köte­les­sé­ge végig­ol­vas­ni a leg­több szak­mai érvet, és meg­fe­le­lő infor­má­ci­ó­ra szert ten­ni ahhoz, hogy a meg­ta­ka­rí­tás elköl­té­sé­nek ne egy csa­lá­di per­pat­var legyen a vége.

Mert elad­ha­tó az adott ingat­lan 3 hóna­pon belül, illet­ve 3 év után sem.

Dönt­sük el, árul­ni, vagy elad­ni szeretnénk. 

Amennyi­ben ragasz­ko­dik az eset­leg érzel­mek­kel túl­fű­tött, saját maga szá­má­ra hát­rá­nyos, elkép­ze­lé­sé­hez, akkor nem a meg­bí­zott ingat­lan­köz­ve­tí­tőt kell sza­pul­ni, hogy nem fog­lal­ko­zik az eladással.
A hiba az elkép­ze­lés­ben van. Tegye fel a kér­dést! Az ingat­lan­nal van a baj? – Ó nem, dehogy, kivá­ló álla­po­tú, nem reped, nem pené­szes, új nyí­lás­zá­rók van­nak és új a für­dő­szo­ba is. Akkor mi lehet a baj? Hmm… Az ára? Igen, az ára.

Alap­eset­ben az ember oszt-szo­roz, és az ered­ményt oda­ír­ja eladá­si árnak. Aztán cso­dál­ko­zik, hogy fél évig egy hívás sem volt a hir­de­tés­re. Ha volt is meg­ke­re­sés, csak turis­ták (így hív­juk őket) jön­nek. Ők csak bámészkodnak.

Sokan bele­es­nek abba a csap­dá­ba, hogy érzel­mi ala­pon hatá­roz­zák meg az eladá­si árat. Ő bizony itt lakott 20 évig, szü­lei házát ugyan nem fog­ja el kótya­ve­tyél­ni, ennyi, meg annyi tar­to­zá­som van, azo­kat aka­rom kifi­zet­ni, stb.

Nos! Az üzlet­ben nincs helye érze­lem­nek. A vevőt ezek a dol­gok nem iga­zán érdeklik.

Ő nem fog­ja meg­fi­zet­ni az érzel­mi ragasz­ko­dást vagy a tartozásokat. 

Ilyen­kor jó dolog ismer­ni min­ket, ingat­lan­köz­ve­tí­tő­ket, segí­tünk az eladá­si ár meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban. Pon­to­san tud­juk, hogy mennyi a pia­ci érté­ke a ház­nak-lakás­nak. Nem sza­bad azon­ban össze­ke­ver­ni a pia­ci árat a ban­ki, vagy biz­to­sí­tá­si érték­becs­lés­sel.

Nem áll egye­nes arány­ban a két meg­ha­tá­ro­zott összeg. Ha egy ugyan­olyan eladó ingat­lan van, mint az öné, akkor az eladá­si ár a dön­tő szem­pont. Maga­sabb érté­kű ingat­la­nok­nál a követ­ke­ző vásár­ló, akár fél évet is várat magára.

Amennyi­ben túl van a kez­de­ti lépé­se­ken, meg­ráz­kód­ta­tá­son, irány a piac!

Ám van úgy, hogy egye­dül nem megy. A kör­nyék­be­li, jó hírű köz­ve­tí­tő­iro­da a leg­job­bat tud­ja kihoz­ni az eladás­ból. Miért? Pon­to­san azért, mert kör­nyék­be­li. Isme­ri a lehe­tő­sé­ge­ket, a kere­sők szem­pont­ja­it és a pia­ci árakat.
Ha Ön eset­leg még isme­ri is az iro­dá­ban dol­go­zó­kat, akkor már könnyeb­ben teszi meg az első lépést irá­nyuk­ba. Az első tele­fon­be­szél­ge­tés alkal­má­val, vagy az első talál­ko­zás alkal­má­val könnyen kiszűr­he­ti a kók­ler ügy­nö­kö­ket, velük ne foglalkozzon.

Egy jó szak­ér­tő azon­nal belop­ja magát az ön szívébe! 

Na, az a köz­ve­tí­tő lesz az ön embere!

Az elmúlt évek során nagyon rossz vissza­jel­zé­se­ket kap­tam az ingat­la­no­sok­ról. Saj­nos nagyon fel­hí­gult a szak­ma, és már olya­nok is pró­bál­ják, akik CSAK a pénzt lát­ják ben­ne, és a juta­lé­kon túl nem veszik ész­re a lényeget.

Saját meg­lá­tá­som sze­rint, éle­sen elvá­lik egy­más­tól az ingat­lan­ügy­nök, és az ingatlanközvetítő. 

Előb­bi­nek már a meg­ne­ve­zé­se is ide­gen, távol­ság­tar­tó, bizal­mat­lan­sá­got kel­tő. Ők, rászol­gál­tak erre a hoz­zá nem érté­sük­kel. Ők azok, akik bár­mi áron, de eladást, pro­fi­tot akar­nak. Saj­nos nem lát­ják a jövő­jü­ket, csak a pil­la­nat­nyi hely­ze­tet, nehe­zít­ve ezzel a becsü­le­tes mun­kát vég­ző kol­lé­gák mun­ká­ját. Majd­nem biz­tos vagyok abban, hogy ők nem fog­nak bol­do­gul­ni 1–2 év múl­va, ugyan­is (a nem léte­ző) hite­lü­ket is elve­szí­tik. Addig azon­ban a mi éle­tün­ket kese­rí­tik meg azzal, hogy az embe­rek bizal­mat­la­nok velünk, tisz­tes­sé­ge­sen dol­goz­ni aka­ró szak­em­be­rek­kel, ingat­lan­köz­ve­tí­tők­kel szemben.
Én, a mun­kám­ra kon­cent­rá­lok, és az ügy­fe­le­im kor­rekt kiszol­gá­lá­sát tűz­tem ki célul.

Néz­zük meg ezt eladói oldal­ról. Én, mint ingat­lan köz­ve­tí­tő, nap, mint nap az eladás­sal fog­lal­ko­zom, átlá­tom, érté­ke­lem a pia­ci hely­ze­te­ket, és a leg­op­ti­má­li­sabb eladást bonyo­lí­tom le Önnek, ugyan­is ha az eladó elé­ge­dett a mun­kám­mal, az már egy jó rek­lám, és így, biz­to­sít­va van a követ­ke­ző eladás is.
Nagyon sok ingat­lant látok, hason­lí­tok össze hir­de­té­si és eladá­si ár függ­vé­nyé­ben, még ha nem is én adom el, akkor is.
Ha kime­gyek egy eladás­ra szánt ház­hoz vagy lakás­hoz, már látom, azo­kat a dol­go­kat, ame­lyek sze­met szúr­nak egy szak­em­ber­nek, de eset­leg egy érdek­lő­dő­nek még nem. Ész­re­ve­szem a rej­tett hibá­kat, fel­tér­ké­pe­zem a lehe­tő­sé­ge­it az ingat­lan­nak, és már pörög az agyam, hogy melyik ügy­fe­le­met érde­kel­het­né ez a vétel.
Mivel egy nagyon jó csa­pat tag­ja vagyok, nem csak én fog­lal­ko­zom az adott ingat­lan érté­ke­sí­té­sé­vel. Napi kap­cso­lat­ban vagyunk az iro­da refe­ren­se­i­vel, tud­juk kik az új ügy­fe­lek, így nálam nem kor­lá­to­zó­dik az adott ingat­lan­ra az érdek­lő­dés, hanem bár­mely kol­lé­ga ren­del­kez­het olyan ügy­fél­lel, aki­nek ez lesz álmai otthona.

Tör­tént már olyan, hogy egy óra alatt elad­tunk egy ingat­lant. Nem vicc!  Így vagyunk, így lehe­tünk sike­re­sek. Ha ezt a mun­ka­mo­rált fel­is­me­ri egy iro­da­ve­ze­tő, sok­kal haté­ko­nyabb mun­kát tud végez­ni a csapata.

Egy jó ingat­lan­köz­ve­tí­tő 5 perc beszél­ge­tés, és egy fel­mé­rő kör után meg­mond­ja kis elté­rés­sel, hogy mennyi­ért fog elkel­ni az adott ingat­lan. Miért jó ez? Mert nem aka­rok a port­fó­li­óm­ból egy ingat­lan­te­me­tőt csi­nál­ni, ahol azt sem tudom, milyen ingat­lan van a keze­lé­sem alatt, és csak a nagy szá­mok tör­vé­nye alap­ján a sze­ren­csé­re bízom az értékesítéseim.

A tulaj­do­nos is elé­ge­dett kell, hogy legyen, mert ha eldön­töt­te, hogy elad­ja az ott­ho­nát, vagy örök­sé­gét, akkor álta­lá­ban a vétel­ár­nak meg­van a helye, és ki ne sze­ret­né miha­ma­rabb meg­va­ló­sí­ta­ni a céljait.

A biza­lom kiépí­té­se nagyon fon­tos. A tör­té­ne­tek, szto­rik­nál talál olyan leírást, mely­ből kide­rül, mit ered­mé­nyez­het az, ha az eladó csö­kö­nyös ragasz­ko­dá­sa az árhoz gátol­ja az ingat­lan eladá­sát. Komo­lyan mon­dom, a vég­le­tek játé­kát pro­du­kál­ja néha az élet. Fel­me­rül­het az eladó­ban, hogy az ingat­la­nos csak az árat sze­ret­né lenyom­ni, hogy minél előbb meg­kap­has­sa a juta­lé­kát. Ez nem így van. Ha én akár egy mil­lió forint­tal keve­seb­bért adok el egy ingat­lant, mint a pia­ci érté­ke, akkor ott nem kevés juta­lék­tól esek el. Nyu­god­tan szá­mol­jon utá­na. Tehát nem gon­dol­hat­ja sen­ki, hogy ez érde­kem lehet!

Az embe­rek több­sé­ge nem adott el még ingat­lant soha éle­té­ben. Kicsi a való­szí­nű­sé­ge annak, hogy isme­ri a bejá­ra­tott utat, a köte­le­zett­sé­ge­ket, az egész eladás­nak az ügy­me­ne­tét. Ezért vagyok ott a bemu­ta­tó­tól a bir­tok­ba­adá­sig, és ha kell, tovább is. Én leg­alább is így vég­zem a mun­kám. Aján­lom magam, magun­kat min­den érin­tett­nek a figyel­mé­be, hogy iga­zi siker­ként éljék meg a tulaj­do­nuk­ban lévő ingat­lan eladását.