Ahogy bekö­szön az Ősz, fon­tos intéz­ke­dé­sek sora vár min­den ingat­lan­tu­laj­do­nos­ra. Hide­gebb őszi reg­ge­le­ken nem rit­ka egy csí­pős, hir­te­len jött fagy, amely ész­re­vét­le­nül bonyo­lít­hat­ja és kese­rít­he­ti meg az éle­tün­ket. Itt van pár olyan intéz­ke­dés, mellyel nem csak az éle­tün­ket könnyít­het­jük meg, de gon­dos ingat­lan­tu­laj­do­nos­sá váll­ha­tunk, nem csak saját, de a szom­széd sze­mé­ben is. Néz­zük hát!

Víz­el­ve­ze­tés

A tetők víz­el­ve­ze­té­se az eső­zé­sek, hóol­va­dás alkal­má­val válik kiemelt fel­adat­tá. Néz­zük át az eresz­csa­tor­nák, leöm­lők átjár­ha­tó­sá­gát. A leöm­lők végét, ha szük­sé­ges, vezes­sük el az épü­let mel­lől, meg­előz­ve az alap vize­se­dé­sét. Győ­ződ­jünk meg arról, hogy a fedet­len vagy rész­ben fedett tera­szok­ról, erké­lyek­ről könnyen, aka­dály­men­te­sen el tud­jon távoz­ni a víz, meg­előz­ve ezzel a bur­ko­la­tok felfagyását.

A jár­dák, autó­be­ál­lók dile­tá­ci­ós rése­i­ből távo­lít­suk el a gyo­mo­kat, föl­det, sze­me­tet, hogy a víz el tud­jon foly­ni a járó­fe­lü­let­ről, meg­előz­ve ezzel a jég­pán­cél kialakulását.

Fagy­ta­la­ní­tás

Ma már nem csak a ker­tes csa­lá­di házak­nál, de a kert­kap­cso­la­tos iker­há­zak­nál, laká­sok­nál is talál­koz­ha­tunk ker­ti csa­pok­kal, melyek segít­sé­gé­vel könnyebb meg­őriz­ni a zöld­fe­lü­let épsé­gét. A csa­pok­ban kelet­ke­ző jég kitá­gul, meg­re­peszt­ve ezzel az anya­got. Ebben az eset­ben, ha reg­gel elme­gyünk ott­hon­ról, még csak ész­re sem vesszük a szi­vár­gást. A jég nap­köz­be­ni elol­va­dá­sát köve­tő­en pedig nem várt meg­le­pe­tés érhet ben­nün­ket haza­ér­ke­zés­kor. Mos­tan­ra már nincs szük­ség a ker­ti auto­ma­ta öntö­ző­rend­szer szol­gá­la­ta­i­ra, fagy­ta­la­nít­suk a leen­ge­dő­sze­lep segít­sé­gé­vel illet­ve komp­resszo­roz­zuk ki a rend­szert, ezzel óvjuk meg a szó­ró­fe­jek épsé­gét. Ha a ker­ti csa­pok nem ren­del­kez­nek fagy­ta­la­ní­tá­si lehe­tő­ség­gel, a for­má­já­ra és elhe­lyez­ke­dé­sé­re tekin­tet­tel, készít­he­tünk akár hun­ga­ro­cell táb­lák­ból egy esz­té­ti­kus borí­tást, eset­leg egy régi kabát is alkal­mas erre a cél­ra. A lényeg, hogy vas­ta­gon szi­ge­tel­jük a csapot.

Zárak, zsa­né­rok

Min­den­ki­vel elő­for­dult már, hogy egy párás, fagyos reg­ge­len a lakás­kulcs, kapu­kulcs nem nyi­tot­ta a zárat és csak nagy nehéz­sé­gek árán sike­rült elin­dul­ni a mun­ká­ba. Ezt meg­elő­zen­dő, egy kar­ban­tar­tás­sal meg­kí­mél­het­jük magun­kat a reg­ge­li meg­le­pe­té­sek­től. A kül­té­ri ajtók és a kapuk vagy garázs­aj­tó zár­ját ola­joz­zuk meg. Erre lehet kap­ni már kis kisze­re­lés­ben zár­ola­jo­zót, de ha ez éppen nincs ott­hon, akkor a min­den­re is alkal­mas WD-40 segít­sé­günk­re lehet. A zsa­né­rok­hoz is jut­tas­sunk az olaj­ból, a könnyebb len­gés érde­ké­ben. Reg­gel legyünk figye­lem­mel arra, ha a nagy­ka­pu auto­ma­ti­ka telesz­kóp­rúd­ja nem fedett, akkor ne indít­suk el addig, amíg nem győ­ző­dünk meg annak jég­men­tes­sé­gé­ről. A szi­mer­ing gyű­rű könnyen sérül­het a jég­gel való talál­ko­zás­kor. A toló­ka­pu fogas­lé­cét szin­tén ken­jük be víz­ta­szí­tó anyag­gal, olaj­jal, gép­zsír­ral, így elő­se­gít­ve a ren­des működését.

Bok­rok, növények

A Tavasz­tól Őszig ápolt, gon­do­zott dísz­nö­vé­nye­ink átte­lel­te­té­se is elke­rül­he­tet­len, ha a követ­ke­ző évben is for­más, egész­sé­ges álla­po­tuk­ban sze­ret­nénk ben­nük gyö­nyör­köd­ni. A tujá­kat kös­sük össze zsi­nór­ral, hogy a hó ne tud­ja szét­haj­ta­ni az arra alkal­mas faj­tá­kat. A medi­ter­rán jel­le­gű növé­nye­in­ket takar­juk be. A fagyot nehe­zen vise­lő­ket idő­ben vigyük védett hely­re. Az utol­só fűnyí­rás alkal­má­val végez­zünk ala­pos mun­kát, úgy tegyük rend­be az udvart, hogy soká­ig nem kell majd dol­goz­ni vele. Tavasszal, egy nagyobb hóol­va­dást meg­előz­ve szór­junk műtrá­gyát a hó tete­jé­re, mire szük­sé­ge lesz a fűnek a táp­anyag­ra, addig­ra ott legyen a földben.

Ezek dol­gok elvég­zé­se sok kel­le­met­len­ség­től ment meg a hideg napok alatt. Fon­tos, hogy ott­ho­nunk ápolt és kar­ban­tar­tott legyen, figyel­jünk az állag meg­óvás­ra, hiszen éle­tünk egyik leg­na­gyobb érté­két hasz­nál­juk, amit ott­hon­nak hívunk. Azon­ban az ott­hon nem csak egy hely, az ott­hon egy érzés is.