Emlék­szem, pár évvel ezelőtt, árul­tam egy lakást Pes­ten. Nagyon rend­ben volt, a maga 54 négyzetméterével.
Új für­dő, új toa­lett, új kony­ha, búto­ro­zot­tan, fris­sen fest­ve, mind­ez a föld­szin­ten, egy igé­nyes társasházban.
Nem is árul­tam soká­ig. Végül is meg­ér­ke­zett az iga­zi vevő!

Meg­néz­te a népes csa­lád a lakást és bizony nem rej­tet­ték véka alá azt, mennyi­re odá­ig van­nak, és bizony lát­szott raj­tuk, hogy ők ezt a lakást keresték.
Egyéb­ként a szü­lők köl­töz­tek, ők olyan 65 körü­li­ek lehet­tek, ide­á­lis volt a szá­muk­ra. Meg­ér­kez­tünk, foga­dott min­ket a ked­ves tulaj­do­nos hölgy, Lau­ra. Bemu­tat­tam a lakást az érdek­lő­dők­nek, elmond­tam az infor­má­ci­ó­kat, és már borí­té­kol­tam az eladást. Igen ám!

Végez­tünk, elkö­szön­tünk Lau­rá­tól, és kint a ház előtt beszéd­be ele­gyed­tünk a csa­lád­dal. A szü­lők bizony tet­tek egy nagyon pimasz aján­la­tot az egyéb­ként nagyon is jól beára­zott ingatlanra.
Mond­tam nekik, hogy saj­ná­lom, ez az ár nem alkuképes.
Ha tény­leg kell, akkor mehe­tünk akár hol­nap szer­ződ­ni. Az öreg csak nem akar­ta annyi­ban hagy­ni, alkudozott.
Fel­hív­tam Lau­rát: Lau­ra, hol­nap reg­gel 9‑kor jön­nék vissza a fia­ta­lok­kal, levé­te­liz­nék a lakást 500 ezer forint lesz náluk. Rend­ben? Nagy­sze­rű, jó éjt.
Mind­ezt az aktu­á­lis érdek­lő­dők előtt. És abban a pil­la­nat­ban a szü­lők vet­ték elő a borí­té­kot és már meg is felelt nekik a vétel­ár, és ott rög­tön elő­le­get is adtak Laurának.

Az érde­kes­ség, hogy 12.5 mil­lió forint volt a lakás vétel­ára. Lau­ra meg­mond­ta nekem, hogy 11.5 mil­li­ót sze­ret­ne érte kap­ni. Ha ezt nem raj­tam keresz­tül bonyo­lít­ja le, akkor bukott vol­na az üzle­ten 1 milliót.

Nos, ebből min­den­ki von­ja le a tanulságot.

Hogyan tet­te tönk­re egy eszet­len par­ti­zán­ak­ció, a jó üzletet?

Erről a témá­ról nagyon fon­tos tájé­koz­tat­ni az eladó­kat, mert nem is gon­dol­ják, de tény­leg elbuk­hat raj­ta egy üzlet. Mire is gondolok?

Fog­lal­koz­tam egy ingat­lan­nal, és az eladó csak úgy kötött szer­ző­dést az iro­dá­val, ha ő a saját ára sze­rint áru­sít­ja a házat. Min­den ingat­lan­köz­ve­tí­tő szer­ző­dés­hez köti a mun­ká­ját. Az is külön kikö­tés, hogy nem hir­det­he­tő más árral egy adott ingat­lan, mert olyan­kor hol van a verseny?

Rend­ben. Legyen így!

Hir­de­tem az ingat­lant, de azt tud­ni kell, hogy egy köz­ve­tí­tő, ha kivisz egy ügy­fe­let az adott ingat­lan­ra, az még nem fel­tét­le­nül jelen­ti azt, hogy a vevő lát­ta is az adott hir­de­tést. Egy jó köz­ve­tí­tő ajánl­ja a leg­jobb lehe­tő­sé­ge­ket az ügy­fél­nek, aki­nek figyel­mét el is kerül­he­ti egy hirdetés.

Kint vagyunk a ház­nál, tet­szik az érdek­lő­dő­nek az aján­la­tom, ott meg is egye­zünk az eladó­val az árban, erre más­nap tele­fo­nál a vevő, hogy lát­ta a tulaj­do­nos saját hir­de­té­sét, ott más­fél mil­li­ó­val olcsóbb a ház.

Nos, a kel­le­met­len hely­ze­tet az eladó idéz­te elő.

Ugyan­is ha hall­gat rám, akkor nem­hogy az iro­dá­nak is tud tel­je­sí­te­ni, de még neki is több marad­ha­tott volna!

Mivel a vevő nem volt haj­lan­dó, csak az eladó hir­de­té­sé­ben sze­rep­lő árat meg­fi­zet­ni, az eladó pedig ebből már nem akar­ta tel­je­sí­te­ni az iro­da siker­dí­ját, így meg­hi­ú­sult az adás-vétel. Két szék között, a pad alá!

Sze­ret­ném elosz­lat­ni azo­kat a szte­reo­tí­pi­á­kat, misze­rint az ingat­la­nos hié­na, és csak a pénz érdekli!

Egy szak­em­ber, aki érti is a mun­ká­ját, min­dent elkö­vet annak érde­ké­ben, hogy mind­egyik fél jól jár­jon. Miért lénye­ges ez? Mert egy elé­ge­dett ügy­fél aján­lá­sa a leg­na­gyobb elis­me­rés, és rek­lám a köz­ve­tí­tő irodának.