Vigyáz­zunk a kóklerekkel!

Van egy kényes téma az ingat­lan­el­adás köré­ben, ami arról szól, hogy a becsü­le­tes ember nem tud érvé­nye­sül­ni és kény­te­len kel­let­len csak sod­ró­dik az ese­mé­nyek­kel, igyek­szik nem elsüllyed­ni az ingo­vány­ban. Mire is gondolok?

Ingat­lan­köz­ve­tí­tő­ként tevé­keny­sé­gi kör­nye­ze­tem­ben élők ismer­het­nek, ismer­he­tik a csa­lá­di hát­te­rem, szak­mai múl­ta­mat, az elmúlt évek hozo­má­nya­ként hír­ne­vem. Nem enged­he­tem meg magam­nak azt, hogy az ügy­fél ne legyen elé­ge­dett. Hiá­ba a kemény mun­ka, a ten­ni és segí­te­ni aka­rás, az álta­lá­no­sí­tás elől szin­te lehe­tet­len elme­ne­kül­ni. Ismer­he­tem a szak­ma csíny­ját-bíny­ját, adha­tok plusz szol­gál­ta­tást köszö­nö­mért, akkor sem tudom meg­vál­toz­tat­ni az embe­rek álta­lá­nos véle­mé­nyét. Saj­nos nem lehet elmen­ni szó nél­kül a szak­ma hígult­sá­ga mel­lett. Olya­nok pró­bál­koz­nak ingat­lant érté­ke­sí­te­ni, akik­ben az alap­ve­tő empá­tia szik­rá­ja sincs meg, akik azt gon­dol­ják, bün­tet­le­nül becsap­hat­nak, fél­re­ve­zet­het­nek embe­re­ket és a szá­mon­ké­rés­re csak annyit vála­szol­nak: alá­ír­ta a szer­ző­dést! Sokan nin­cse­nek tisz­tá­ban jogi lehe­tő­sé­ge­ik­kel és nem mer­nek lép­ni a hazug „ingat­lan­köz­ve­tí­tő­vel” szem­ben. Pedig van alter­na­tí­va a kók­le­rek visszaszorítására.

Nem­rég fel­hí­vott egy álta­lam is kezelt ingat­lan tulaj­do­no­sa, hogy a Duna Hou­se kép­vi­se­lő­jé­vel kötött szer­ző­dés, aka­ra­ta és külön kéré­se elle­né­re is kizá­ró­la­gos. A kép­vi­se­lő a szá­mon­ké­rés­re csak annyit vála­szolt: alá­ír­ta a szer­ző­dést. Egy olyan kép­vi­se­lő jött el hoz­zá, aki 60 km-re él az érté­ke­sí­tés­re szánt ház­tól, aki­nek fogal­ma nincs a helyi viszo­nyok­ról, és aki a kép­vi­selt cégen belül átad­ta egy helyi köz­ve­tí­tő­nek az ingat­lan keze­lé­sét, ő elvé­gez­te a dol­gát, és ha a Duna Hou­se nél­kül eladás­ra kerül az ingat­lan, az ingat­lan tulaj­do­no­sa akkor is köte­les a szer­ző­dé­si siker­díj 50 %-át meg­fi­zet­ni a Duna Hou­se részére.

Egy másik, szin­tén orszá­gos ingat­lan­köz­ve­tí­tő cég, neve­ze­te­sen a CDC part­ner iro­dá­já­ban tör­tént eset­ről kap­tam infor­má­ci­ót egy kere­ső ügy­fél­től. Az utcán sétál­tat­tam a kutyá­mat és az ügy­fél leszó­lí­tott, mert tud­ta, hogy ingat­lan­köz­ve­tí­tés­sel fog­lal­ko­zom. Infor­má­ci­ót kért egy ingat­lan­ról, amit a CDC kizá­ró­la­go­san hir­det (mint utóbb kide­rült, szin­tén a meg­bí­zó aka­ra­ta elle­né­re), tehát infor­má­ci­ót kért tőlem, mert az ingat­lan­iro­dát már vagy tíz alka­lom­mal hív­ta, de egész egy­sze­rű­en nem éri el a meg­bí­zott kép­vi­se­lőt, de vissza sem hív­ják őt. Ter­mé­sze­te­sen segí­tet­tem neki, és mint kide­rült, nem csak neki, hanem az ingat­la­nos­nak is, aki sem­mit nem csi­nált azért, hogy elad­ja a rá bízott ingat­lant, még­is a kizá­ró­la­gos­ság miatt szem­reb­be­nés nél­kül begyűj­töt­te a juta­lék felét. Utóbb kide­rült, hogy isme­rem a kon­ku­rens kol­lé­ga­nőt, aki pici babá­já­val volt ott­hon és úgy gon­dol­ta, hogy meg­pró­bál­ko­zik ingat­lan­köz­ve­tí­tés­sel, kiegé­szí­tés­ként a Gyes mel­lé. Köszön­jük Emese!

Ebből a két tör­té­net­ből beiga­zo­ló­dik, hogy nagyon sok a kók­ler, akik azt gon­dol­ják, ha fel­hív­ják őket tele­fo­non egy ingat­lan­nal kap­cso­lat­ban, Ők veszik a fárad­sá­got azt meg­mu­tat­ni az ügy­fél­nek, (jó eset­ben), akkor az ele­gen­dő ahhoz, hogy fel­ve­gyék a juta­lé­kot. Ha meg­kér­dez­ném őket, hogyan lehet töröl­ni egy Szoc­pol bejegy­zést vagy egy haszon­él­ve­ze­tet, mi az a tájé­koz­ta­tó zárás, vagy milyen fel­té­te­lek­nek kell meg­fe­lel­ni egy ingat­lan­nak az ener­ge­ti­kai tanú­sít­vány elké­szí­té­sé­hez, eset­leg isme­rik a nul­lás iga­zo­lás fogal­mát, akkor, nos, azt hiszem, csak bámul­ná­nak maguk elé. Fogal­muk nincs a hiva­ta­lok nyit­va tar­tá­sá­ról, ügy­in­té­zé­sek költ­sé­ge­i­ről. Tény­leg egy ilyen szak­ma­i­at­lan ember­re bíz­zuk az ingat­la­nunk eladá­sát? Vagy egy olyan kis­ma­má­ra, aki nem tud elmoz­dul­ni a baba mel­lől, de még a tele­font sem veszi fel?

Kérem, higgyék el, van olyan szak­em­ber, aki becsü­let­tel és tisz­tes­ség­gel vég­hez­vi­szi a rá bízott fel­ada­tot és saját fele­lős­sé­gé­nek érzi az üzlet zök­ke­nő­men­tes lebo­nyo­lí­tá­sát, de ahhoz, hogy a meg­fe­le­lő szak­em­bert kivá­lasszuk, önök­nek is résen kell len­ni. Szám­ta­lan alka­lom­mal hív­nak olyan ügy­fe­lek, akik­nek a házát árul­tam, de azt még­is a kon­ku­rens cég adta el, hogy segít­sek neki, mert az ingat­la­nos nincs a hely­zet magas­la­tán és fogal­ma nincs a dol­gok mene­té­ről. Nem mond­ha­tom neki, hogy bocs, old meg egye­dül. Segí­tek neki, mert lehet, hogy tőlem fog vásá­rol­ni később, eset­leg beajánl egy isme­rő­sé­nek. Ennek elle­né­re még­is csak a másik ingat­la­nos veszi fel a juta­lé­kot az el(nem)végzett munkáért.

Mit tehe­tünk tehát? Beszél­ges­sünk az ingat­lan­köz­ve­tí­tő­vel, érdek­lőd­jünk felő­le. Hol lakik, mivel fog­lal­ko­zik még? Kér­dez­zük meg, miért gon­dol­ja, hogy ő lesz a mi embe­rünk. Kér­jük, mutas­sa meg a szer­ző­dé­sen a kívánt szer­ző­dés­tí­pus meg­je­lö­lé­sét. Kér­dez­zük meg a lehe­tő­sé­ge­in­ket a szer­ző­dés fel­mon­dá­sá­ról. Alkud­junk! (Felejt­sék el a 6–7 %-os siker­dí­ja­kat) Higgyék el, egy fel­ké­szült szak­em­ber megismerszik.

Ui.: Aján­lom magam!